Az ásványvizek csomagolása

Ásványvizek csomagolása

Az élelmiszerek csomagolása minőségük biztosítás szempontjából rendkívül fontos tényező. Védi a termék minőségét, védi az utólagos szennyeződéstől, biztosítja mennyiségének megőrzését, nem beszélve az esztétikai, vevő tájékoztató szerepéről. A természetes ásványvíz esetében különösen fontos a csomagolás, így tudjuk biztosítani, hogy a víz megőrizze eredeti tisztaságát, ami a természetes ásványvíz legfontosabb értéke, és megóvni a mikrobiológiai szennyeződéstől. Ennek különösen azért van jelentősége, mert a természetes ásványvizet nem szabad kezelni, fertőtlenítő, konzerváló szert hozzáadni, sem bakteriosztatikusan kezelni.

Egy élelmiszer csomagolására csak nagyon szigorú egészségügyi vizsgálatok elvégzése után lehet bármely csomagoló anyagot felhasználni. Ezek során vizsgálják, hogy az adott élelmiszer nem old-e ki a csomagoló anyagból káros összetevőt, megőrzi-e az élelmiszer eredeti minőségét, védi-e az utólagos szennyeződésektől, nem károsodik-e benne, stb. Ezeket a tulajdonságokat nagyon sokféle, szélsőséges tárolási körülmények között is megvizsgálják.

A csomagoló anyagokkal szemben támasztott követelményeket sok esetben – az Unió tagállamaiban minden tagországra nézve kötelező – jogszabályokban határozzák meg. Ha tehát egy csomagoló anyag engedélyt kap egy adott élelmiszer csomagolására, az teljesen biztonságos.

Napjainkban a természetes ásványvíz csomagoló anyaga az üvegpalack és főleg a PET palack.

Az 1990-es évek elején hazánkban az ásványvíz egy főre eső fogyasztása 3 – 4 liter/fő/év volt, ami azonban a század végén rohamosan növekedni kezdett, és a kétezres évek elejére elérte, több országban jelentősen meg is haladta a 120 liter/fő/év értéket. Az ásványvíz fogyasztás növekedése nem csak hazánkban, hanem egész Európában jelentősen megnövekedett a századfordulóra.

Amíg a fogyasztás alacsony értéken volt, a természetes ásványvizet – 0,2, 03, 0,5, maximum 1 literes – üveg palackban hozták forgalomba. Ilyen nagy mennyiségeket azonban már nem lehetett üvegbe tölteni, mert az üveg nehéz, a fogyasztó nem tudja nagy mennyiségben hazaszállítani. Ezért az egész világon elterjedt a könnyű műanyag, az un. PET palack használata.

2019-ben a Global Data adatai szerint Európában a palackozott vizek 87,4 %-át töltötték PET palackba, 12,4 %-át üvegpalackba 0,2 %-át egyéb – karton doboz, alumínium doboz – csomagoló anyagba.

Üvegbe főleg a gasztronómia számára, kis térfogatú – 0,2, 0,33, 0,5 literes – palackokba töltenek ásványvizet, a kiskereskedelem számára palackozott nagyobb mennyiségeket – 0,5, 1,0, 1,5 literes – PET palackokba töltik.

A PET polietilén-tereftalát nevű műanyag, egy poliészter polimer. Kezdetben az 1930-as években polietilén-tereftalátból vékony műanyag filmeket, textiliákat készítettek, és csak az 1970-es években fejlesztették ki a PET palack gyártását, főleg üdítőitalok és ásványvizek palackozására.

A PET palackok higiénikus, erős, színtelen, könnyű csomagoló anyagok, jól védik a vizet az utólagos szennyeződésektől, biztosítják minőségének megőrzését.. Átlátszóak, így látható a palackba töltött termék. Az évek során a PET palackok súlyát egyre csökkentették, és ma egy 1,5 literes palack súlya 20 – 25 gramm.

A PET palack nagyon fontos tulajdonsága, hogy 100 %-ban újra hasznosítható. Megfelelően gyűjtve, tisztítva, feldolgozva új palack készíthető belőle, ez az un. rPET. Manapság már egyre nagyobb százalékban használják fel az új PET granulátumhoz keverve az rPET granulátumot, sőt forgalomban vannak már 100 %-ban újrahasznosított PET palackból készített PET palackok.

Az újrahasznosított PET palack ökológiai lábnyoma nagyon kedvező, összehasonlítva más csomagolóanyaggal, és minél nagyobb a palack készítéséhez felhasznált újrahasznosított PET hányada, annál kedvezőbb ez az érték. Az újrahasznosított PET palackokból készülő italcsomagolások szén-dioxid lábnyoma akár 80%-kal kisebb lehet, mint a kőolajszármazékból készülő palackoké.

EFBW nyilatkozat
Mikroműanyagok a palackozott vízben

A mikroműanyagok kérdése olyan viszonylag új téma, amellyel különböző kontextusokban találkozhatunk. Egyre biztosabb, hogy a mikroműanyagok környezetünkben mindenhol megtalálhatóak, még a levegőben is, amit belélegzünk. Friss vizsgálati eredmények arra utalnak, hogy a mikroműanyagok több mint fele a gépjárművek gumijából és az építkezések során kerül a környezetbe. Az okok közé tartozik a műszálas textíliák mosása, a cipőtalpak kopása, a hulladék keletkezése és nem megfelelő feldolgozása is.

Az EFBW egyetért a WHO nemrég kiadott jelentésével, amely az ivóvízben lévő mikroműanyagokkal foglalkozó tudományos ismeretekre reagálva megerősíti, hogy a mikroműanyagok megjelenéséről szóló adatok száma még korlátozott, így a következtetések gyakran nem megalapozottak, és tanulmányonként eltérnek. Ennek az az oka, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre olyan a mikroműanyagok mérésére szolgáló metodológia, amely hivatalosan egységesített.

Ami a lehetséges kitettséget és az egészségre gyakorolt hatást illeti, a WHO megállapította, hogy bár nem áll rendelkezésre elégséges információ ahhoz, hogy a mikroműanyagok toxicitásával kapcsolatban messzemenő következtetéseket vonjunk le, egyetlen megbízható információ sem utal arra, hogy az komoly gondot jelentene.

A természetes ásvány- és forrásvíz forgalmazók számára a fogyasztók egészsége és biztonsága kiemelkedően fontos. Ezért az Európai Palackozott Víz Szövetség (European Federation of Bottled Waters, EFBW) kialakított egy közös platformot a tudományos társaság és a laboratóriumok számára annak érdekében, hogy a témában szorosabbá váljon az együttműködés, és lehetővé tegy a téma mélyebb megértését. Az EFWB meggyőződése, hogy a megbízható és egységesített tesztelési módszerek kialakítása nélkülözhetetlen és közös érdek. Célja, hogy az év végére a platform munkája által hozzájáruljon a standardizációhoz európai uniós és nemzetközi szinten, azzal a céllal, hogy a természetes forrásból vagy a vízvezetékből származó ivóvízben lévő mikroműanyagokat vizsgáló módszerek összhangba kerüljenek.

Minden forgalmazott víz olyan biztonságos és magas minőségű termék, amely megfelel az Európai Unió ételekkel és italokkal foglalkozó szigorú előírásainak. Az Európai Unió előírásának megfelelően (2009/54/EC irányelv) a természetes ásvány- és forrásvizeknek védett földalatti forrásból kell származniuk, amelyet mindenfajta emberi szennyezéstől óvni kell. A víz mindkét fajtájának elég biztonságosnak kell lennie ahhoz, hogy a forrásnál és a teljes palackozási folyamat során természetes állapotában iható legyen, nem lehet fertőzött vagy vegyileg kezelt. A forrásnál, illetve a palackozás során végzett rendszeres vizsgálat mellett ez is garantálja, hogy a fogyasztóhoz a legkiemelkedőbb minőségű víz jut el. Az Európai Unió minőségbiztosítási szervezeti egységei, valamint a megbízott külsős laboratóriumok évente több, mint egy millió vizsgálatot végeznek.
Forrás: www.efbw.org

A betétdíjas rendszer sikeres kiépítésének kulcsfontosságú elemei

European Federation of Bottled Water állásfoglalása

Az ásványvíz palackozó cégek élen járnak a csomagolási hulladékok kezeléséből adódó kihívások megoldásában azáltal, hogy fenntartható csomagolási megoldásokat választanak és aktívan közreműködnek a felhasznált csomagoló anyagaik teljes életciklusának menedzselésében.

Az iparág által használt csomagolóanyagok – legyen az PET, üveg vagy alumínium – teljes mértékben újrahasznosíthatók. A PET-palackok mára a legnagyobb arányban újrahasznosított csomagolások. Habár az iparág szereplői nagy erőfeszítéseket tesznek a csomagolás-újrahasznosító szervezetek létrehozásáért és finanszírozásáért, napjainkban az EU országaiban mégis alapvető különbségek mutatkoznak a PET-palackok visszagyűjtésének mértékében. Néhány tagállam a PET-palackok több mint 90, míg mások kevesebb mint 20 százalékát gyűjtik össze.

A European Fedaration of Bottled Waters (az Európai Ásványvíz Gyártó Cégek Nemzetközi Szövetsége), az EU műanyagstratégiájának célkitűzéseivel összhangban már 2018. május 15.-én nyilvánosságra hozta a 2025-ig tett vonatkozó vállalásait: a PET-vizespalackok 90 százalékának begyűjtése újrahasznosítási célokra, illetve 25 százalékban újrahasznosított PET alapanyag használata a palackok készítése során. 2019. május 21.-én elfogadásra került az egyszer használatos műanyag termékekre vonatkozó EU Direktíva, amely szerint 2029-ig a műanyag palackok 90 százalékát elkülönítetten kell begyűjteni (2025-ig a 77 százalékos arány elérése a cél), és kötelezik az iparágat, hogy 2025-től a PET palackok gyártásához 25 százalékban újrahasznosított műanyagot használjon fel (2030-ig ez az arány 30 százalékra növekszik).

A PET-palackok minél nagyobb arányú visszagyűjtése az első, ám nagyon fontos lépés az újrahasznosított PET széleskörű elterjedéséhez vezető úton. Ahhoz azonban, hogy csomagolásaik részben újrahasznosított PET-ből készülhessenek, az ásványvíz gyártó cégeknek állandó hozzáféréshez van szükségük az élelmiszer-minőségű, újrahasznosított alapanyagokhoz.

A fenti EU-s célok teljesüléséhez és a minőségi újrahasznosított PET-nyersanyag széleskörű elérhetővé tételéhez elengedhetetlen az alapanyagok elkülönített gyűjtése. 2019. július 1-jén1 az európai ásványvíz gyártó cégek az italcsomagolások hatékonyabb gyűjtése és a megfelelő válogatórendszer kialakítása érdekében szólaltak fel.

A betétdíjas rendszer hatékony működéséhez az alábbi kulcsfontosságú elemek megvalósulása szükséges:

Irányítás

A csomagolás-újrahasznosító szervezetekhez (Packaging Recovery Organisations) hasonlóan a betétdíjas rendszert is az iparági szereplők hozzák létre és működtessék, kiterjesztett gyártói felelősségükből levezetve.
A visszagyűjtési rendszert egy központi betétdíjkezelő szervezet üzemelteti (Rendszer Üzemeltető). A Rendszer Üzemeltető az iparági szereplők tulajdonában álló intézmény legyen, non-profit alapon működjön, akkreditációját az adott ország jogalkotása biztosítsa és országos szinten kizárólagosságot élvezzen a rendszer működtetésében. Vezetői testületét az érintett iparági szereplők delegálják. A kiskereskedők kritikus szerepet játszanak a visszaváltási folyamatban, ezért célszerű igazgatósági pozíciót biztosítani részükre, hogy elősegítsék a folyamatok és a végrehajtás optimalizálását.
A csomagolás-újrahasznosító szervezetekhez (Packaging Recovery Organisations) hasonlóan az összegyűjtött anyagok eladásából és a rendszerben maradt betétdíjakból származó jövedelem a Rendszer Üzemeltetőt illeti. Ezek a jövedelmek fedezik a rendszer működési költségeit, a fogyasztók tájékoztatására és a folyamatos fejlesztésre fordított kiadásokat.

Jogi keretrendszer

A betétdíjas rendszer definiálása során egyértelműen meg kell határozni az érintett termékek és csomagolási anyagok körét. A termékeket illetően a lehető legszélesebb alkalmazási körre van szükség, amely elviekben az összes italkategóriára kiterjed. A csomagolóanyagok közül a PET-palackokon túl az alumínium- és acéldobozokat is célszerű bevonni a rendszerbe annak pénzügyi stabilitása biztosítása érdekében, ezzel egyben kezelve az csomagoló anyag behelyettesítés kérdéskörét is. Egyéb anyagok bevonását a rendszerbe eseti értékelést követően célszerű megfontolni.
”Potyázás” és csalás: Az EPR (kiterjesztett gyártói felelősség) rendszerekhez képest a betétdíj esetén csak elvétve fordul elő visszaélés. A betétdíjas rendszer kialakítása során egy hatékony, a csalást igazoltan megakadályozó palackcímkézést, illetve elektronikus szkennelési technikát kell alkalmazni. A Rendszer Üzemeltető költségtervének összeállítása során számolni kell a csalásellenes intézkedések költségeivel, mint például a visszaváltó központok auditálásának költségei.
A betétdíjas rendszer teljesítménymutatóit (begyűjtési célokat), valamint az iparágra és kiskereskedelemre vonatkozó kötelezettségeket világosan meg kell határozni. Mérhető, teljesíthető, költséghatékony és transzparensen feldolgozható célokra van szükség.
A Rendszer Üzemeltető szervezet felhatalmazásának feltételeit (pénzügyi eszközök biztosítása és vállalatvezetés, költség- és anyagellenőrzés módja) – beleértve a részletes jelentési kötelezettségeket is – világosan meg kell határozni.
A betétdíjas rendszernek és az azt támogató jogszabályoknak biztosítaniuk kell, hogy az iparági szereplők korrekt és törvényes módon hozzájuthassanak az újrahasznosított csomagolóanyagaikhoz, ezáltal lehetővé téve a „palackból palackot” típusú újrahasznosítást.

Betétdíjas rendszer kialakítása

A gyártói rendszer hozzájárulási díjnak, kötelezett ágazatonként differenciálva, tükröznie kell a kötelezett iparágra vonatkozó gyűjtési és válogatási költségek nagyságát, valamint az anyagtípusonként megkülönböztetett anyagértékesítési bevételeket. Ezáltal a költségeket és a bevételeket allokálni lehet az egyes anyagfajtákra és elkerülhető lesz azok kereszttámogatása.
Rendszer kialakítás költsége: a helyi adottságokat figyelembe véve, a visszaváltási rendszer kialakítása során úgy célszerű meghatározni a meglévő kiskereskedelmi visszaváltási pontok és az erre a célra kialakított visszaváltási központok arányát, hogy maximalizálva legyen a fogyasztói kényelem és a visszagyűjtési hatékonyság, valamint csökkentve a karbon/energia lábnyom. A helyi kiskereskedelmi hálózat adottságainak függvényében más értékesítési csatornák üzletei vagy speciális leadóközpontok is bevonhatók.
A betétdíj összege: A betétdíj összegét a rendszer és a fogyasztói kényelem kapcsán kitűzött ambíciók, piaci hatások és a rendszer pénzügyi stabilitása biztosításának figyelembevételével célszerű meghatározni. A betétdíjas rendszer bevezetése vagy módosítása előtt a helyi adottságokat figyelembe vevő üzleti modellezést célszerű készíteni. A betétdíj mértéke meghatározott időszakonként módosítható a visszaváltási rendszer teljesítményének, a költséginflációnak és egyéb tényezőknek figyelembe vételével. A betétdíjat országonként a Rendszer Üzemeltető határozza meg a helyi sajátosságok figyelembevételével, törekedve a „váltsd vissza” kultúra erősítésére, amely ösztönözheti az egyszer használatos műanyagokra vonatkozó EU Direktíva és más nemzeti jogszabályok által meghatározott célok megvalósítását.
Visszaváltó pontok: A nagy forgalmú helyszíneken javasolt a visszaváltó automaták (RVM) telepítésének ösztönzése és számának optimalizálása, szemben a kézi válogatással, hogy hatékonyan lehessen kezelni a felmerülő költségeket, az elektronikus adatok rögzítését és a csalásvédelmi rendszereket. Visszaváltó automaták csak a gyűjtőpontok kisebb hányadán helyezhetők el, de amennyiben a helyválasztás megfelelően történik, biztosítják a begyűjtési volumen nagy többségét. A visszaváltó automaták kihelyezése tervezése során biztosítani kell a fogyasztói kényelmet; ez elengedhetetlen a visszagyűjtési arány biztosítása szempontjából. Az automaták lokációjának kiválasztásához számos kritériumot kell figyelembe venni, ilyen például az adott környéken értékesített mennyiség. A visszaváltó automaták működtetésének és karbantartásának költségeit a Rendszer Üzemeltető fedezi.

Fogyasztói kényelem

A visszaváltási pontoknak könnyen megközelíthetőnek és kényelmesen használhatónak kell lenniük, preferáltan a meglévő kiskereskedelmi hálózatban (”vissza a kereskedőhöz” modell). A vásárlók számára világossá kell tenni, hogy mely anyagok visszaválthatók, és mekkora a betétdíj összege (azaz fel kell tüntetni, hogy a betétdíj összegét a termék kiskereskedelmi ára nem tartalmazza).

Az ásványvíz gyártó cégek termékeiket teljes mértékben újrahasznosítható anyagokba palackozzák és a gyártók arra törekednek, hogy minél magasabb legyen a felhasznált csomagolásaik visszagyűjtési aránya, minden európai országban. Az iparág vállalásai és az egyszer használatos műanyag termékekre vonatkozó EU Direktíva azonos célt követnek az italospalackok nagyarányú visszagyűjtése, illetve a PET-palackok újrahasznosított anyagból történő gyártása tekintetében. A betétdíjas rendszer alapvető szerepet játszik abban, hogy a kitűzött célok mennyiségben és minőségben is teljesüljenek. E dokumentum meghatározza azokat a kulcsfontosságú kritériumokat, amelyek mentén kialakítható egy jól működő betétdíjas rendszer, amelynek elemeit országonként célszerű értékelni és az adottságokra szabni. Az italgyártó iparágnak elsődleges hozzáférést kell biztosítani az élelmiszer-minőségű újrahasznosított alapanyagokhoz, hogy teljes egészében meg tudja valósítani a körforgásos gazdasági modellt és minden palack új életet kaphasson.

Key success factors in setting up Deposit Refund Systems (DRS)

EFBW position paper
20.060.2020.

Natural mineral and spring water producers have been at the forefront in addressing the challenge of packaging waste by investing in sustainable packaging solutions and contributing to the end of life management of their packaging. All drink containers used by the industry, be it PET plastic, glass or aluminium, are fully recyclable. Drink bottles made of PET are already the most recycled of all plastic packaging. However, despite the industry’s efforts in setting up and financing packaging recovery organisations, the current level of collection of PET beverage bottles vary substantially across the EU. Some Member States collect more than 90% of PET bottles while others collect less than 20%.

On 15 May 2018, EFBW communicated publicly its pledges towards 2025 (90% collection for recycling of PET water bottles and 25% rPET use) in line with the objectives of the EU Plastics Strategy. On 21 May 2019, the Single Use Plastics Directive was approved with a 90% separate collection target for plastic beverage bottles by 2029 (77% by 2025) and an obligation for the industry to incorporate 25% of recycled plastic in PET bottles from 2025 (30% in all plastic bottles by 2030). High collection of beverage PET bottles is a first, but very important, step towards higher use of recycled PET. However, to include recycled PET in their packaging, natural mineral and spring water producers require access to a consistent supply of high-quality, food contact, recycled material. To meet the above stated EU targets while ensuring the availability of quality recycled PET, separate collection is essential. On 1 July 20191, the European natural mineral and spring water industry called for more efficient collection and sorting systems for beverage containers. For Deposit Refund Systems to be efficient, it is important that they meet the following conditions:

Governance

Similar to Packaging Recovery Organisations, Deposit Refund System shall be set up and run by the obliged industry
The system should be run by a Central Deposit Management Organisation, owned by the obligated industry, run as a not-for-profit organisation, accredited by local authorities and operated on a national scale as the sole responsible entity. The management board should be governed mainly by obligated producers. Retailers play a critical role in the redemption process and should be part of the management board to help optimise program management and implementation.
Similar to Packaging Recovery Organisations, the income from the sales of the collected materials and unredeemed deposits should be returned to the Central Deposit Management Organisation to cover for the system’s operating costs, consumer communication and its continuous improvement.

Legal framework

DRS should have a clearly defined scope in terms of which product and packaging materials are covered. As far as products are concerned, the scope should be as wide as possible and in principle include all beverage categories. With respect to packaging materials, aluminium and steel cans should be included alongside PET bottles, so that the system is financially sound and materialsubstitution is avoided. The inclusion of other materials should be evaluated on a case by case basis.
Free-riding and fraud: Compared to EPR schemes, DRS systems demonstrate a minimum occurrence of free riding. Effective and proven anti-fraud container labelling and electronic scanning technology need to be included in the design of the system. Financial planning for a DRS should include the provision and expenses that are related to anti-fraud enforcement, such as audits of return centres.
Key performance indicators for the DRS (collection targets) and related obligations for industry and retail should be clearly defined. The targets should be measurable, achievable, cost effective and reported in a transparent way.
Conditions for accreditation (financial means and management, cost and material control mechanism) of the Central Deposit Management Organisation, including detailed reporting obligations, should be clearly defined
The DRS and its supporting legislation should include measures to ensure that the obligated industry has fair and legitimate access to its recycled packaging materials, thereby enabling bottle-to-bottle recycling at least as per EU rPET SUP targets

DRS design

DRS fees to obligated industries should reflect the actual cost of collection and sorting as well as material revenue differentiated by material type, so that costs and revenues are allocated back to specific materials and cross-subsidisation of materials is avoided
Set up cost: Depending on local circumstances, the system for taking back containers should balance the use of existing retail locations with dedicated redemption centres to maximize convenience and efficiency and reduce the carbon/energy footprint of collection. Depending on the local retail network, other sales channels or drop-off centres could be included.
Amount of deposit: the deposit amount should be set according to the ambition of the program and consumer convenience, market impacts, and the program’s financial solvency. Local modeling studies are recommended before establishing or amending a DRS fee. The deposit level can be adjusted periodically based on program performance, inflation and other factors. The deposit fee should be defined on a country-by-country basis, by the national Deposit Management

Organisation

Considering local circumstances and it should incentivise a “bring back” culture in order to meet the collection targets set in the Single Use Plastics Directive or other national legislation

Redemption points

For high-volume locations, the use of Reverse Vending Machines (RVMs) should be encouraged and optimised in relation to manual sorting, to manage costs and efficiency andleverage electronic data recording and anti-fraud systems. RVMs may only constitute a minority of
collection points, but if properly located, they will collect the vast majority of containers relative to manual sorting. RVM deployment requires enough collection points to ensure consumer convenience, which is critical to collection rates, and the selection of locations for RVMs should be guided by criteria such as sales volume. Annual operation and maintenance costs associated with the RVMs should be paid by the CDMO.

Consumer convenience

Deposit redemption points must be easily accessible and convenient, preferably placed in existing retail locations (“return to retail” model). It must also be clear to consumers what material is included and what is not, as well as the deposit amount (i.e. with the amount of the deposit not included in the sales price of the product). Natural mineral and spring water producers package their products in fully recyclable containers and strive to achieve high return rates of their packaging, in every European country. Industry’s pledges and the Single Use Plastics Directive converged in setting very high collection rates for beverage bottles but also the incorporation of recycled PET, in new bottles. To achieve the quantity and quality required, DRS will play a pivotal role. This document provides the key design parameters for a well performing DRS and the systems’ details can be evaluated country by country. The beverage industry must have preferential access to foodgrade recycled materials in order to be fully circular and give every bottle a second life.

Melyik a leginkább környezetbarát palackanyag?

A vizet általában üveg vagy PET (polietilén-tereftalát, tehát műanyag) palackokba töltik, amelyek teljes mértékben újrahasznosíthatóak. Nagyon kicsi a különbség a különböző csomagolóanyagok környezeti hatása között, és nagyon sok tényezőt figyelembe kell venni, amikor ezeket a hatásokat számba vesszük, vagy összehasonlítjuk. Az italcsomagolás környezeti és gazdasági hatásainak elemzése (GUA tanulmány, 2004) megállapította, hogy az egyszer használatos csomagolás környezetterhelése gyakorlatilag megegyezik az újratölthető csomagolás környezetterhelésével.

Ezen kívül a visszagyűjtött PET palackokat másodlagos nyersanyagként számtalan módon lehet hasznosítani. A textilipar ruhák, különféle textíliák és szőnyegek gyártásához (pl. 67 műanyag palackból előállítható egy kétszemélyes paplan), az építőipar ereszcsatornák, szennyvíz csatornák gyártásához, az élelmiszeripar palackok, rekeszek előállításához, stb tudja felhasználni. Magyarországon egyébként a műanyag vizes palackok a háztartási hulladéknak (súly szerint) mindössze a 0,8 – 0,9 %-át adják.

Tények a PET-ről

A PET elnevezés a polietilén-tereftalát kémiai elnevezés kezdőbetűiből származik. Ez az anyag a poliészterek közé tartozik. Poliésztereket először az 1930-as években állítottak elő, elsődlegesen műszálként történő felhasználásra. A napjainkban gyártott PET túlnyomó részét még most is műszál-előállításra használják. Például az ún. fleece (polár) pulóverek is PET-ből készülnek. Később a PET-et csomagoló fóliák gyártásához kezdték felhasználni. A film- és a mágnesszalag esetében hordozóanyagként alkalmazzák. Majd az 1970-es években megkezdődött a PET palackok gyártása. A PET palackot kezdetben az üdítőitaloknál használták, majd fokozatosan egyre népszerűbbé vált a palackozott vizeknél történő felhasználása.

Bővebben az italszovetseg.hu honlapon Csomagolás menüpontban.

Kell-e tájékoztatást adni a fogyasztónak az ásványvíz palackjáról?

Minden olyan műanyag palack, amelybe élelmiszert, például ásványvizet töltenek, jó, kifogástalan minúségű, az emberi szervezet számára veszélytelen. biztonságos. Ha nem volna az, nem szabadna élelmiszer csomagolására felhasználni. Nagyon szigorú nemzetközi, uniós rendeletek szabályozzák az élelmiszerek csomagolására felhasználható anyagok minőségét.

Mielőtt erre az élelmiszerbiztonsággal foglalkozó hatóságok engedélyt adnak, meghatározzák nemcsak a csomagoló anyag minőségét, hanem azt is, hogy az adott élelmiszer veszély nélkül csomagolható-e abba a csomagoló anyagba, illetve, hogy milyen mennyiségű lehet a csomagoló anyagból való kioldódás.

Tehát amikor arról adnak a médiában hírt, hogy egészségre káros anyagok kerülnek a vízbe a palackból, meggondolatlanul és tévesen tájékoztatnak. Igaz, hogy sokszor tudományos eredményekre hivatkoznak, de csak fél igazságokat közölnek. Ezeknek a kioldódott anyagoknak a mennyisége nagyságrendekkel kevesebb, mint ami az emberi szervezet számára káros, tehát nem veszélyeztetik az egészséget.

Abban a pillanatban, amikor a szakemberek úgy találják, hogy valamilyen új, eddig nem vizsgált káros anyag kerülhet az élelmiszerbe, azonnal visszavonják a csomagoló anyag felhasználási engedélyét. Nem kell tehát a palackra vonatkozó tanácsot adni a fogyasztóknak, azt az élelmiszerellenőrző hatóságok nagyon szigorúan ellenőrzik.

Mérgező-e a műanyag csomagoló anyag?

A polietilén-tereftalát (PET) palackok az egészségre semmilyen körülmények között sem veszélyesek.

Időről-időre olvashatóak a médiában olyan állítások, amelyek szerint az ásványvíz és az üdítőitalok csomagolására világszerte elterjedt, 1-es kódszámmal jelölt PET palackok egészségre ártalmasak, veszélyesek.

Ez az állítás teljes egészében téves. Nagyon szigorú előírások vonatkoznak arra, hogy egy csomagoló anyag alkalmazható-e élelmiszerek csomagolására, illetve az adott élelmiszer csomagolására. A csomagoló anyag felhasználásának engedélyezése előtt független tudományos intézmények határozzák meg az élelmiszerrel érintkezésbe lépő csomagoló anyagok tulajdonságait, azt, hogy az adott élelmiszer a legkülönfélébb körülmények között – tehát hőhatásnak is kitéve – milyen, és mennyi anyagot old ki a csomagoló anyagból. Amennyiben ennek mértéke meghalad egy nagyon biztonságosan meghatározott egészségügyi határt, a csomagoló anyag nem kap engedélyt az élelmiszer csomagolására.

Uniós jogszabályok határozzák meg, hogy a csomagoló anyagokból milyen mennyiségű összetevő oldódhat be az adott élelmiszerbe. Ez vonatkozik a PET palackokra is. Ez az érték messze nem éri el az egészségre káros mennyiséget, nagyon biztonságos. Továbbá, az élelmiszerellenőrző hatóságok rendszeresen, és szigorúan ellenőrzik, hogy a csomagolt élelmiszerek tartalmaznak-e, és mennyi csomagoló anyagból kioldódó összetevőt.

A polietilén-tereftalát (PET) palackokba csomagolt ásványvíz tehát sohasem veszélyes az egészségre, nem tartalmaz az egészségre káros anyagokat még akkor sem, ha hosszú ideig meleg helyen tárolták a palackot!

Hatástanulmány

Szerző: GUA-GVM

A környezeti hasznosság sokkal könnyebben és hatékonyabban realizálható az italcsomagolási szektoron belül a visszanyerési és újrahasznosítási kvóták emelésével, mint az újratöltési kvóta növelésével. Ez az egyik megállapítása az osztrák GUA cég által készített hatástanulmányna. A hatástanulmány célkitűzése és az elemzések alapján levonható következtetések bővebben:

AZ EGYUTAS ÉS A TÖBBUTAS CSOMAGOLÁS KÖRNYEZETTERHELÉSÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA
Készítette: GUA-Gesellschaft für umfassende Analysen GmbH és GVM – Gesellschaft für verpackungs-marktforschung mbH

A tanulmány célja és hatálya

A fenntartható fejlődés széles körben elfogadott koncepcióvá vált a jelen és a jövőbeli generációk életminőségének átfogó módon történő megőrzése és javítása vonatkozásában. Ennek a koncepciónak igen lényeges részét képezi az a felismerés, hogy a természeti, gazdasági és társadalmi aspektusok három olyan dimenziót alkotnak, amelyek gyakran egymásba fonódnak, és amelyek meghatározzák a tevékenységek és intézkedések fenntarthatóságát. Következésképpen, ahhoz, hogy haladást lehessen elérni a fenntartható fejlődés útján, vizsgálni kell mindhárom dimenzió hatásait, amikor különféle stratégiák összehasonlítására és politikai intézkedések megvitatására kerül sor. Ugyanezen alapelvekre építve az EU nemrégiben felülvizsgált Csomagolási Irányelve azt hangsúlyozza a különböző passzusaiban, hogy az új stratégiák és intézkedések vonatkozásában mindig figyelembe kell venni a költségek és a hasznosságok összehasonlítását.

Ezt a tanulmányt az osztrák GUA tanácsadó intézet (hulladékgazdálkodás és fenntartható termékértékelés) készítette a német GVM piackutató intézettel (csomagolási piac) együttműködve. A tanulmány a 2 literes szénsavas üdítőitalok, egyutas és újratölthető PET palackjainak környezeti és gazdasági hatásait elemzi, a jelenleg érvényben levő tömegalapú termékdíj, és a tervezett darabalapú termékdíj vonatkozásában. A számítások tartalmazzák a kapcsolódó szállítási csomagolást is, a társadalmi aspektusok pedig a fogyasztói magatartást meghatározó tényezők elemzésével, valamint a szállítás társadalmi költségeinek mennyiségi kifejezésével szerepelnek a tanulmányban.

Mivel a szénsavas üdítőitalok 2 literes PET palackjaira vonatkozó legtöbb releváns adat hasonló a 1,5 és 2,5 literes szénsavas üdítőitalok és ásványvizek PET palackjainak adataihoz, az eredmények jó közelítéssel a teljes szénsavas üdítőital- és ásványvíz piac 83 %-ára vonatkoznak, ami éves szinten 1.057 millió liternek felel meg.

A tanulmány számos, az ásványvizek és szénsavas üdítőitalok újratölthető palackjainak részarányát vizsgáló, 2012-re szóló modellt hasonlít össze, annak alapján, hogy a tervezett darabalapú termékdíjat bevezették-e vagy sem. Az ilyen jellegű modellek definiálásához szükséges piaci elemzéseket és előrejelzéseket a GVM készítette. A tanulmánynak ez a része, a különböző országok piaci trendjeinek az összehasonlításával, a fogyasztói magatartást meghatározó és előidéző tényezőkkel, valamint egy a 2012-es évre vonatkozó lehetséges újratöltési kvóta előrejelzésével foglalkozik.

Összegzés és következtetések:

A tanulmány eredményei, jó közelítéssel, a teljes szénsavas üdítőital és ásványvíz piac 83 %-ára vonatkoznak.
Az 1,5 és 2,0 literes PET újratölthető italcsomagolások környezeti hasznossága az 1,5 és 2,0 literes PET egyutas csomagoláshoz viszonyítva kicsi. Értéke 0-1,5 Ft/liter.
Magyarország CO2 emissziója csak abban az esetben csökkenthető kevesebb, mint 0,04 %-kal, ha az újratöltési kvóta 55 %-ra emelkedne.
Az újratöltési rendszerek teljes életciklus költségei legalább 3,5 Ft / liter összeggel magasabbak, mint az egyutas rendszerek teljes életciklus költségei. Azonkívül, a darabalapú termékdíj legalább 15 Ft / liter összeggel magasabb lesz az egyutas italcsomagolás esetében, ha az újratöltési kvóta nem haladja meg a 25 %-ot.
A piackutatások számos okot sorolnak fel, amiért a fogyasztó egyre inkább az egyutas italcsomagolást részesíti előnyben.
A darabalapú termékdíj italpiacra gyakorolt lehetséges hatásainak az elemzése azt mutatja, hogy az újratöltési kvóta valószínűleg maximum 25 %-ra nő majd 2012-ben (az 1,5 és 2,0 literes szénsavas üdítőital és ásványvíz palackok átlagos lehetséges maximuma).
A referencia modell 2012 évi 10 %-os újratölthető kvótájához képest (ha nem valósul meg a darabalapú termékdíj bevezetése), a 25 %-os újratöltési kvóta környezeti hasznossága 0,57 Ft / liter*, míg a többletköltségek (beleértve a darabalapú termékdíjat) 12,22 Ft / liter összeget tesznek ki.
Következésképpen, a darabalapú termékdíj szabályozás miatt keletkező többletköltségek legalább 21-szer magasabbak, mint a realizált környezeti hasznosság. Ez pedig egy rendkívül aránytalan összefüggés, mely nincs összhangban a fenntartható fejlődés alapelveivel.
Az italcsomagolási szektoron belüli intézkedésekből származó környezeti hasznosság sokkal könnyebben és hatékonyabban realizálható a visszanyerési és újrahasznosítási kvóták emelésével, mint az újratöltési kvóta növelésével.
A magasabb visszanyerés és újrahasznosítás elérhető környezeti hasznossága pedig még magasabb, mint az újratölthető palackok elérhető környezeti haszna.

* Az adott környezeti hasznosság tartalmazza a termékdíj bevételek révén realizált 60 %-os további visszanyerés, valamint a 42 %-os további újrahasznosítás hasznosságát.