Palackozott vagy csapvíz?

Értékelés:
(2 szavazat)

Szerző: Stephen Edberg professzora.

A Yale egyetem professzora, Stephen Edberg, nemrég cikket jelentetett meg a Washington Times-ban, amely a csapvíz és a palackozott víz közötti különbségekkel foglalkozik, különös tekintettel a biztonságra és a minőségre. Bár a cikkben közölt megállapítások nem vonatkoznak teljes mértékben az európai, természetes eredetű palackozott vizekre, de a csapvíz elosztási rendszerére vonatkozó kritikák teljes mértékben helytállóak. 
Stephen C. Edberg*

A csapvíz előnyben részesítéséről és a palackozott víz „kiátkozásáról” szóló, a közelmúltban megjelent hírek azt sugallják, hogy nincs egészségi vagy biztonsági különbség a csapvíz és a palackozott víz között. De a tények másról beszélnek.
A huszonöt év alatt, amióta az ivóvíz tanulmányozásával foglalkozom, egyre növekvő különbséget tapasztaltam ebben a témában aközött, amit a tudósok és az egészségügyi hatóságok tudnak, illetve amit a nagyközönség felé kommunikálnak. Ideje, hogy őszintén beszéljünk az ivóvizünk kiválasztásának lehetőségeiről, hogy a fogyasztók tudatos döntéseket hozhassanak.
A csapvíznek kétségtelenül megvan az az előnye, hogy nem kell hozzá palack, de – különböző okok miatt – bizony kihívásokkal kell szembenéznie, ha egyenletes, biztosított minőséget szeretne produkálni. A palackozott víz, mint lezárt élelmiszeripari termék, ezt a követelményt biztosítani tudja. Ugyanakkor a palackot újra kell hasznosítani, mégpedig az eddiginél nagyobb arányban.
Egészen leegyszerűsítve, egy sor különbség van a két ivóvízforrás között azon tekintetben, hogy a vizet hogyan nyerik, kezelik, és juttatják el a fogyasztókhoz, és, hogy ezek a különbségek hogyan hatnak a minőség biztosítására.
Például a vezetékes víz forrásai körülbelül 75 százalékban felszíni vizek, tavak, folyók és víztározók, amelyek az ellátott fogyasztók közelében találhatóak. Ez kevés választást hagy a minőség tekintetében.
Ezzel ellentétben, a palackozott forrásvizek forrásai természetszerűleg védettebbek, hiszen ezek földfelszín alattiak. Ezen kívül ezeket a forrásokat gondosan ki lehet válogatni a minőségük és a hozamuk alapján.
Összességében a csapvíz kevésbé specializált szűrési és fertőtlenítési eljárásokon megy keresztül, mint a palackozott víz. A vezetékes víz esetében alkalmazott tipikus fertőtlenítési eljárás a klór hozzáadása. Ez az eljárás fertőtlenítési melléktermékeket eredményezhet, trihalometánokat, amelyek nagy mennyiségben karcinogének, és statisztikai összefüggést mutatnak a születési rendellenességekkel. 
A csapvíz korlátozott szűrése és a fertőtlenítési eljárás arra késztette a Kórellenőrzési és Megelőzési Központokat (Centers for Disease Control and Prevention, CDC), hogy az immun-veszélyeztetett lakosságnak kijelentse: “Mivel nem lehetnek biztosak benne, hogy a csapvizük biztonságos, választhatnak, mellőzni szeretnék a csapvizet, beleértve a hűtőszekrényben csapvízből származó vizet illetve jégkockát is”, és/vagy “palackozott vizet szeretnének inni”. 
Ugyanakkor a palackozott víz több speciális kezelési eljáráson esik át. A forrásvíz esetében ez szűrést, mikroszűrést, ultraibolya megvilágítást és alacsony koncentrációjú ózonos kezelést foglal magában. A csapvízként vagy kútvízként tisztított palackozott vizek esetében nagyon hatásos tisztítási eljárásokat alkalmaznak, reverz ozmózist illetve desztillációt.
A legnagyobb különbség a csapvíz és a palackozott víz között az elosztási rendszerben van. A csapvizet csőrendszerek szállítják, amelyek biztonságossága erősen változó. Egy város a vizének 18-44 %-át veszíti el a szivárgó, lyukas csövek miatt. Ezek a csövek sokszor ugyanazokban az árkokban futnak, mint a szennyvízcsöveink. Kimutatták, hogy még normál működési viszonyok között is előfordulnak olyan nyomásváltozások az elosztó rendszerben, amelyek külső behatolást okoznak a csövek külsejéről a belsejébe, lehetővé téve, hogy szennyvíz kerüljön az ivóvízhálózatokba. Ez a nyílt elosztási rendszer sokkal inkább sebezhető a szennyeződés tekintetében.
A palackozott víz ugyanakkor sokkal ellenőrzöttebb eljárást alkalmaz, amely a forrástól a palackozásig kivédi a külső szennyeződést. Ezen kívül a palack higiénikusan megőrzi a minőséget.
A Környezetvédelmi Ügynökség (Environmental Protection Agency) kutatói úgy becsülik, hogy 2006-ban 16.4 millió akut gyomor- illetve bél-megbetegedés volt összefüggésben a csapvíz-szennyezettséggel. Továbbmenve, közelmúltban kiadott becslések alapján, szövetségi egészségügyi hivatalnokok úgy vélik, hogy a víz okozta betegségek előfordulásának következményeit alábecsülik és eltitkolják. Ezzel ellentétben a CDC az elmúlt 35 évben mindössze 10 olyan esetet hozott összefüggésbe a palackozott vízzel, amelyek betegséggel végződtek. 
Az amerikai fogyasztóknak joguk van rá, hogy biztonságos ivóvizük legyen. Szélesebb párbeszédre van szükségünk az ivóvizet érintő témákban, hogy jobb döntéshozás, hatásosabb előírások, és fejlesztett infrastruktúra jöhessen létre, amelyre a közellátóknak égető szükségük van. Az amerikaiak csak ebben az esetben lehetnek meggyőződve az egyik legszükségesebb és legalapvetőbb szükségletük minősége, biztonsága és megbízhatósága felől.

*Stephen C. Edberg a Yale-New Haven Kórház Klinikai Mikrobiológiai Laboratóriumának igazgatója, és a Yale Egyetem laboratóriumi orvostan-, belgyógyász- és vegyészmérnök-professzora.